Blog del Instituto Cervantes de Budapest

Tudtátok, hogy 1918-ban jelent meg a “Cuentos de la selva” (Az őserdő meséi)?

Horacio Quiroga 1878-ban született Salto városában (Uruguay). Buenos Airesben töltött évei után úgy döntött, hogy az argentín költővel, Leopoldo Lugones-szel együtt Alto Paranába utazik abból a célból, hogy megszemlélje a guaraní indiánok jezsuita misszióinak maradványait. Évekkel később visszatért és ott is maradt a misiones-i őserdőben.

Így került közelebbi ismeretségbe Az őserdő meséinek főszereplőivel, akik nem mások, mint flamingók, jakaré kajmánok, teknősbékák, hangyák és méhecskék. A mesélő remek megfigyelőképességgel írja le az esőerdőt, ahol éveket töltött el.

Az író legjelentősebb munkáinak rövid elbeszéléseit tekinthetjük. Prózája egyszerű, pontos és mesterkéletlen.

Soledad Quereilhac (argentín kutató) szavait idézve: “Történetei nem mulandóak, ugyanúgy érvényesek ma is, mint régen. Annak tudatában is, hogy közel 250 elbeszélését jóval ezelőtt írta és jelentette meg (1904 és 1928 között), el kell ismernünk, hogy mondanivalójuk örök érvényűek és évtizedről évtizedre újabb kérdéseket vetnek fel az olvasóban.”

Az egyik elbeszélésében arra keresi az író a választ, hogy vajon miért színes a flamingók lába. A választ A flamingók harisnyája című meséjében találjátok meg, mely a következő honlapon olvasható: http://horacioquiroga.org/cuentos/cuentos-de-la-selva/4/

¿Sabíais que «Cuentos de la selva» se publicó en 1918?

Horacio Quiroga nació en Salto (Uruguay) en el año 1878, vivió en Buenos Aires y junto al poeta argentino Leopoldo Lugones viajó al Alto Paraná para conocer lo que quedaba de las reducciones jesuíticas guaraníes. Años después volvió y se quedó a vivir en la selva de Misiones.

Allí llegó a conocer muy de cerca los personajes que protagonizarían sus Cuentos de la Selva: flamencos, yacarés, tortugas, hormigas y abejas, entre otros. El cuentista describirá con mucha precisión la selva en donde pasó varios años.

Lo más trascendente de la obra del escritor son los cuentos cortos. Su prosa es simple, precisa y poco adjetivada.

En palabras de Soledad Quereilhac (investigadora argentina) «La lectura de sus cuentos no devuelve ninguna sensación de caducidad, sino de plena vigencia. Aunque sepamos que sus casi 250 cuentos fueron escritos o publicados en una época distante, entre 1904 y 1928, hay una vitalidad en ellos y una interpelación al lector actual que se renuevan década a década.»

En uno de los cuentos intenta responder a la pregunta ¿por qué los flamencos tienen las patas coloradas? La respuesta la encontraréis en el cuento «Las medias de los flamencos» que podréis leer en el siguiente enlace: http://horacioquiroga.org/cuentos/cuentos-de-la-selva/4/