Blog del Instituto Cervantes de Budapest

 José Manuel Leceta dirige el EIT (European Institute of Innovation and Technology) en Budapest y trabaja de manera estrecha con las KICs (Comunidades de Conocimiento e Innovación), para conseguir el impacto deseado en el panorama europeo con la consecución de resultados a través de la educación al emprendimiento y la creación de nuevos negocios.

 José Manuel,  ¿desde hace cuánto tiempo trabajas en Budapest?
Desde hace algo más de dos años, ya que me incorporé al EIT el 1 de Julio de 2011.

¿A qué te fue más fácil acostumbrarte en este país y qué echas de menos de España?
Hungría es un país para curiosos y creo el conocimiento general que tenemos los españoles de esta parte de Europa es muy escaso. Aquí disfruto mucho del ambiente musical que es una gran pasión para mí. Y también de caminar por Budapest, una ciudad fascinante aunque echo de menos mi tierra, la Alcarria y la luz de Madrid. 

En relación a tu trabajo actual ¿cuál es el objetivo del Instituto EIT?
El EIT encarna la voluntad política de Europa por abordar la innovación de una manera radicalmente distinta. Tenemos todos los ingredientes para hacerla posible, como Universidades de primer nivel, centros de investigación en la frontera del conocimiento, grandes y pequeñas empresas, pero falta lo más importante: cultura y ecosistema. El EIT está decidido a apoyar las personas, a los emprendedores, como vehículo de innovación y crear las condiciones favorables para su desarrollo.

¿Cuáles son las características que tiene que tener una empresa para que sea considerada innovadora?
Introducir algo nuevo en el mercado con éxito o bien hacer las cosas de una manera más eficaz. Por la forma de innovar, se suele distinguir entre las innovaciones en los productos o servicios, en los procesos y comerciales. En cuanto a su impacto,  una diferencia importante está entre las innovaciones de ruptura, que generan mercados totalmente nuevos, y aquellas otras incrementales que mejoran los ya existentes.

¿Nos puedes dar un ejemplo de empresa española que reúna estas características?
Hay muchas, porque toda empresa que sobrevive ha de innovar en mayor o menor medida. Existen quizá menos de las que desearíamos de alta tecnología y sin embargo hay casos de éxito como Zara en un sector que algunos podrían considerar  ‘tradicional’ como el textil y capacidades nuevas que se han desarrollado por impulso de la demanda interna como Gamesa en energías renovables. Telefónica es un caso muy interesante de un anterior ‘monopolio natural’ dispuesto a reinventarse en corporación digital, apostando por nuevos servicios y aplicaciones. 

¿Podrías decirnos cuáles crees que son las cualidades personales que tienen los húngaros, de las que los españoles pueden aprender?
Por la experiencia directa que tengo con compañeros de trabajo, hay gente con muy buena cabeza y perseverancia, no en vano es el país con más premios Nobel per cápita. En el ámbito de la ciencia y la tecnología, hay figuras indiscutibles como John von Neumann, el padre de la ciencia informática, que da nombre a la calle donde tiene su sede el EIT o el científico y filósofo Michael Polanyi y su teoría del conocimiento tácito, tan relevante en el emprendimiento y la innovación.

¿De qué manera se puede formar a las nuevas generaciones con el conocimiento y las habilidades para que sean capaces de crear innovación?
Creo que para innovar como para casi cualquier cosa, hacen falta dos ingredientes, creatividad y determinación, que a su vez están muy relacionadas con la curiosidad y la ilusión. Y por ello, si queremos cambiar las cosas, es preciso movilizar al sistema educativo para que forme no solo futuros profesores y empleados, sino también futuros  empleadores. Más alla de la formación disciplinar y las habilidades, hay que promover actitudes con modelos concretos, emprendedores que han logrado el éxito. Alexander von Gabain el Presidente de la Junta de Gobierno del EIT o el creador de la empresa Grafisoft, Gabor Bojar, también miembro de la Junta, demuestran que el emprendimiento es también posible en Europa. 

¿Qué universidad española o centro de estudios recomiendas para una persona que quiera formarse en el ámbito empresarial?
Recomiendo las Escuelas de Negocios españolas como ESADE, IESE  o el Instituto de Empresa, que figuran entre las mejores del mundo. Además, a su oferta formativa, estas Escuelas están sumando ‘laboratorios’ de creación de empresas innovadoras. Para familiarizarse con nuestra cultura, economía y sociedad, creo que la Universidad Internacional Menéndez Pelayo tiene una oferta de verano muy amplia y atractiva.

Sabemos  que eres usuario de nuestra biblioteca y que frecuentas las actividades culturales de nuestro Instituto  -te lo agradecemos-,  y quisiéramos que nos digas, por último,  cuál es tu escritor o libro preferido.
Tengo debilidad por los autores de la llamada ‘edad de plata’ de las letras y las ciencias españolas, que se sitúa en el primer tercio del siglo XX.  Gracias a un soriano en Budapest y buen amigo Ángel Romero, estoy leyendo aquí a Julián Marías y Jose Ortega y Gasset. Mi autor preferido sin embargo es Miguel de Unamuno y entre los autores vivos, Javier Cercas a quien tuvimos la suerte de ver por aquí gracias a las buenas gestiones de Rosa, la directora del Cervantes y el Embajador D. Enrique Pastor de Gana. Para mí, un libro absolutamente maravilloso y trepidante es ‘Anatomía de un instante’.

Agradecemos el tiempo que has dedicado a responder estas preguntas y esperamos verte pronto por aquí.

 Az EIT igazgatójaként, Jose Manuel Leceta a budapesti székhelyű EIT-t (Európai Technológiai és Innovációs Intézet) vezeti, és szorosan együttműködve az úgynevezett innovációs műhelyekkel, a  KIC-ekkel, s (Tudás és Innovációs Közösség) azon dolgozik, hogy cégalapítási és vezetési oktatásaival elérje a kívánt pozitív hatást az európai térség vállalkozási szférájában.

Jó napot kívánok, José Manuel!  Mióta dolgozol Budapesten?
Több, mint két éve, attól számítva, hogy csatlakoztam az EIT-hez,  2011. július 1-én.

Mi volt a legkönnyebb megszokni ebben az országban és mi az, amit Spanyolországból hiányolsz?
Magyarország kiváló ország az érdeklődő emberek részére és úgy gondolom, hogy a spanyolok nagyon keveset tudnak Európa e részéröl. Nagyon élvezem itt a zenei világot, ami a szenvedélyem. Sétálni Budapesten szintén lenyűgöző dolog, bár azért hiányzik a szülőföldem, Alcarria, és a madridi fények.

A jelenlegi munkádhoz kapcsolódóan kérdezem: Mi az EIT Intézet célja?
Az EIT azt az európai akaratot testesíti meg, mely szerint az innovációs törekvéseket teljesen más oldalról kell megközelíteni. Minden feltétellel rendelkezünk ahhoz, hogy ez megvalósuljon, kiváló egyetemekkel,  az ismeret határait feszegető kutatóközpontokkal, kis-és nagyvállalkozásokkal, de hiányzik, ami a legfontosabb: a kultúra és az ökoszisztéma. Az EIT, mint az innováció motorja támogatja az embereket, vállalkozásokat és igyekszik a legkedvezőbb feltételeket biztosítani a fejlődésükhöz.

Melyek azok a tulajdonságok, amelyekkel rendelkeznie kell egy vállalatnak, hogy innovatív legyen?
Sikeresen bemutatni valami újat a piacon, vagy hatékonyabbá tenni tevékenységét. Az újítás tekintetében, megkülönböztethetünk termék- és szolgáltatás-innovációt, illetve folyamat- és kereskedelmi innováviót. A hatásukat nézve,  lényeges különbség van a szakító innováció között – mely teljesen új piacokat hoz létre -,  illetve a növekedési innováció között, melyek a már létező piacokon érnek el javulást.    

Meg tudnál nekünk említeni egy olyan spanyol vállalkozást, amely ezekkel a jellemzőkkel bír?
Rengeteg van, mivel minden vállalkozás, ami túlélő, kisebb-nagyobb újításokon kénytelen átmenni. Talán, amiből kevés van, az a legmodernebb technológiák terén megvalósuló innováció, viszont léteznek olyan esetek, mint a Zara, amely egy hagyományosnak mondható szektorban működik, vagy pedig olyanok, amelyek belső kereslet alapján fejlődtek, mint például a Gamesa a megújuló energiák terén. A  Telefónica szintén nagyon érdekes eset, ahol a egy korábbi  “természetes monopólium” digitális vállalattá tudott átalakulni, újragondolt szolgáltatásokkal és alkalmazásokkal.

Ki tudnád fejteni, hogy melyek azok a személyes tulajdonságok, ami a magyar embereket jellemzi és amely területen a spanyol emberek tanulhatnak tőlünk?
A munkatársaimmal való kapcsolatból eredő közvetlen tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy vannak nagyon okos és kitartó emberek, nem hiába ez az az ország, ahol a legmagasabb az egy főre jutó Nobel-díjasok száma. A tudomány és a technológia területén vitathatatlan név például John von Neumann, az informatikatudomány atyja, és Michael Polanyi filozófus, a belefoglalt tudás – elmélet kitalálója, mely elmélet olyannyira fontos a vállalkozás és az innováció területén.

Hogyan lehetséges a jövő nemzedéket úgy nevelni, hogy a megszerzett ismeretek és képességek segítségével képesek legyenek az innovációs munkára?
Úgy vélem, hogy az innovációhoz, mint minden más dologhoz is, kreativitás és elhatározás szükséges, és ezek szoros kapcsolatban állnak a kiváncsisággal, és a tenniakarással. Ha meg szeretnénk változtatni a dolgokat, azt tükrözni kell az oktatási rendszerben, hogy ne csak a jövő tanárait és alkalmazottjait képezzék, hanem a jövő munkaadóit is.  A magatartás és a képesség oktatásán túlmutatva,  konkrét modellek segítségével, már sikeressé vált vállakozások elemzésével kell ezt megtenni. Alexander von Gabain, az EIT Igazgatósági Tanácsának elnöke, vagy Bojár Gábor, aki szintén a Tanács tagja, élő példái annak, hogy egy vállalkozás Európában is sikeres lehet.

Mely spanyol egyetemet vagy tanulmányi központot ajánlanád annak, aki vállalkozói területen szeretné képezni magát?
Ajánlani tudom az olyan spanyol üzleti iskolákat, mint az ESADE, IESE vagy az Instituto de Empresát, melyek a világ legjobbjai között vannak. A képzési kínálatukon kívül, ezek az iskolák valóságos “ laborjai” az innovatív vállalatok létrehozásának. A kultúránk, gazdaságunk és társadalmunk megismertetésével, azt hiszem a Nemzetközi Menéndez Pelayo Egyetemünknek is nagyon széles és vonzó nyári oktatási programja van.

Tudjuk, hogy a könyvtárunk és aktív résztvevője az intézetünk kulturális programjainak – amit ezúton is szeretnénk megköszönni-, és kérünk, végezetül válaszolj nekünk arra, hogy ki a kedvenc íród, melyik a kedvenc könyved.
Élek-halok az “ezüstkor” néven elhíresült irodalmi és spanyol tudományos idöszak alkotóiért – a XX. század utolsó harmadát nevezik így. Él Budapesten egy kedves barátom, aki Soriából származik, Ángel Romero, és neki köszönhetően olvasom Julián Marías és José Ortega  y Gasset műveit. Mindazonáltal, kedvenc íróm Miguel de Unamuno, és az élők közül, Javier Cercas, akit személyesen is üdvözölhettünk itt az intézetben, Rosa, a Cervantes Intézet igazgatója, és Don Enrique, a spanyol nagykövet szervezése jóvoltából.  Számomra gyönyörű és izgalmas könyv az Anatomía de un instante.

Köszönjük az időt, amit a válaszadáasra fordítottál és reméljük hogy hamarosan látunk itt.

 

Julián Casanova
© Eduardo Bayona

Julián Casanova, es catedrático  de Historia Contemporánea en la Universidad de Zaragoza. Profesor visitante en prestigiosas universidades europeas, entre ellas la Central European University, de Budapest. Sus últimos libros son Europa contra Europa, 1914-1945 (Crítica, Barcelona) y A Short History of the Spanish Civil War,  (I.B. Tauris, Londres, 2012), versión en español: España partida en dos. Breve historia de la guerra civil española, Crítica, 2013. El pasado 16 de octubre, presentó, en el Instituto Cervantes de Budapest, la película “Viridiana” de Luis Buñuel, una de las películas más poderosas del director aragonés, y que un día después de ganar la Palma de Oro en el Festival de Cannes –el único y máximo galardón del cine español en Cannes, fue prohibida en España hasta después de la muerte de Franco.

Luego de la proyección hubo un interesante debate. También hemos aprovechado para hacerle algunas preguntas para los lectores de nuestro blog:

1) ¿Podría recomendarnos un libro y una película que les pueda servir a los alumnos para profundizar en el estudio del siglo XX español?
Julián Casanova y Carlos Gil Andrés, «Historia de España en el siglo XX» (Ariel, Barcelona, 2009), con una versión abreviada «Breve historia de España en el siglo XX» (Ariel, Barcelona, 2012)Es difícil que una película resuma un siglo (lo intentó Bertolucci en Italia con «Novecento»), pero  a través de «Los santos inocentes», de Mario Camús, se puede explicar/entender bien el siglo XX español.

2) Es usted un gran estudioso e investigador del siglo XX español,  ¿cuál piensa que es el error que los españoles no deben volver a cometer?
Utilizar la violencia como arma de acción política.

3) ¿Qué libro de su autoría le gustaría que fuese traducido al húngaro en primer lugar y por qué?
«España partida en dos. Breve historia de la guerra civil española» (Crítica, Barcelona, 2013)
Salió primero en inglés y está pensado para las personas -extranjeras o no- que no saben mucho de la guerra civil y que quieren enterarse de una forma breve, rigurosa y amena.

4) ¿Cuál es su novela húngara preferida?
Antes que cualquier novela prefiero «¡Tierra, tierra!«, de Sándor Marai. Mi especialidad y pasión es el siglo XX, su historia y memoria. Y para eso, ese libro es extraordinario.
Me gusta «La balada de Iza«, de Magda Szabó.

5) ¿Qué aprende de sus alumnos?
Me gusta enseñar en la Central European University, y en otras universidades estadounidenses, porque hay estudiantes de todos los países, que me hacen pensar en muchas más cosas que en Europa occidental. Pasa el tiempo y aprendo de sus vivencias, de las diferentes visiones que tienen, y a veces, pocas, de su espíritu crítico.

---

 Julián Casanova, a zaragozai egyetem kortárs történelem tanszék vezetője. Több neves európai egyetem vendégoktatója, köztük a budapesti Közép-Európai Egyetem. A legutóbb kiadott könyvei Európa Európa ellen, 1914-1945 (Crítica, Barcelona) és A spanyol polgárháború rövid története, (I.B. Tauris, Londres, 2012), spanyol változata: Kettészakadt Spanyolország. A spanyol polgárháború rövid története, Critíca, 2013. Október 16-án a Cervantes Intézetben mutatta be Luis Buñuel Viridiana című filmjét, az aragón filmrendező egyik legerőteljesebb filmjét, amit  egy nappal a Cannes-i fesztivál Aranypálma díja után betiltottak Franco haláláig Spanyolországban. Ezután a vetítés a film megvitatásával zárult.

Megragadtuk az alkalmat, hogy néhány kérdést feltegyünk blogunk olvasói részére:

1) Tudna nekünk ajánlani egy könyvet és egy filmet, amely segítene elmélyíteni a tanulók ismeretét a XX. századi spanyol irodalomról? Julián Casanova és Carlos Gil Andrés, “Historia de España en el siglo XX» (Ariel, Barcelona, 2009), rövidített változata, a «Breve historia de España en el siglo XX» (Ariel, Barcelona, 2012). Nem könnyű egy teljes századot filmbe tömöríteni (Bertolucci megtette Olaszországban a “Novecento”-val ), de Mario Camús “Los santos inocentes” filmjén keresztül meg lehet értetni/érteni a spanyol XX. századot.

2) Ön jól ismeri és nagy tudósa a spanyol XX. századnak. Mi az, amit a spanyoloknak nem lenne szabad újra elkövetniük.
Az erőszakot a politikai akciók fegyvereként használni.

3) Melyik az a saját könyve, melyet szívesen látna magyar fordításban és miért?
«Kettészakadt Spanyolország. Röviden a spanyol polgárháborúról” (Crítica, Barcelona, 2013).
Elsőként angolul jelent meg. Azoknak az embereknek- külföldiek vagy nem –akik nem sokat tudnak a polgárháborúról és szeretnének röviden, érthetően és tömören értesülni róla.

4) Melyik a kedvenc magyar regénye?
Mindennél jobban szeretem a “Föld, föld!” című regényt Márai Sándortól. A szakterületem és szenvedélyem a XX. század története és emlékei. Ezért tartom ezt a könyvet remeknek, valamint „Pilátus” Szabó Magdától.

5) Mit tanul a diákjaitól?
Szeretek a Közép-Európai Egyetemen valamint más amerikai egyetemeken oktatni, mivel diákok a világ minden tájáról érkeznek ezért több témáról is gondolkozni kényszerülök, nemcsak Nyugat-Európával. Az idő elteltével megismerem az életüket, a különböző értékrendeket és néha a kritikus szellemüket.

¿Qué es y cuándo surgió la idea del Coloquio-café?
Siguiendo nuestro objetivo primordial de difundir la lengua y la cultura española en Hungría, la biblioteca Ernesto Sabato, ha creado a finales del año pasado,  un espacio llamado Coloquio-café.
Son encuentros periódicos, moderados por Teresa de la Vega, que sirven  para promover el diálogo entre las dos culturas.

¿Cómo están organizados?
Cada encuentro gira en torno a un tema dado, escogido con anterioridad . Los temas son actuales, dinámicos y de interés general,  con hincapié en aquellos con vínculos entre España y Hungría.
En cada encuentro, luego de una pequeña introducción al tema por parte de la moderadora —en ocasiones valiéndose de un fragmento de texto o de un audiovisual—, los asistentes pueden dar su opinión, generando un debate o intercambio de ideas muy enriquecedor.
El aroma a café indica el cierre del coloquio y los asistentes se despiden hasta la próxima ocasión.

¿Quién puede participar?
Puede participar cualquier persona, sin necesidad de inscribirse previamente. También pueden participar a través del blog o porsonalmente, sugiriendo nuevos temas para abordar en futuros encuentros.

¿Por qué participar?
Tanto las personas que aprenden español como los hispanohablantes aprenderán siempre algo nuevo, conocerán gente y pasarán un rato agradable.

¿Te gustaría proponer algún tema? Envíanos un comentario.

Hogyan és mikor született meg a Coloquio-café ötlete?
Az Ernesto Sabato könyvtár a tavalyi évben kezdte meg a coloquio-café névre elnevezett rendezvény szervezését, mint  a spanyol nyelv és kultúra közvetítésének részeként Magyarországon. Rendszeresen meghírdetett találkozásokat Teresa de la Vega moderálja.

Miképpen zajlik?
Egy előre kiválasztott témában kerül megrendezésre. A témák naprakészek, dinamikusak és általános műveltségi kérdéseket vitatnak meg Spanyolország és Magyarország körül.

A találkozásokat a moderátor egy rövid bevezetővel kezdi, – amit egy szöveg vagy audiovizuális részlet bemutatása követi, amire a résztvevők elmondhatják véleményüket valamint megvitathatják az adott témát. Búcsúzásképpen a kávé aromája édesíti meg a találkozást.

Ki lehet résztvevő?
Bárki részt vehet a beszélgetésen, nem szükséges előjelentkezés. A blogon keresztül valamint személyesen is le lehet adni a jelentkezéseteket, új témajavaslatokkal a következő foglalkozásokra.

Miért érdemes részt venni?
Mindazok, akik spanyolul tanulnak vagy spanyol anyanyelvűek, akik nyitottak az új dolgokra és kellemes időt szeretnének eltölteni együtt más emberek társaságában. 

 Mely témák iránt érdeklődsz a jövőben? Írd meg nekünk.

“¡Por aquí no hay nadie!”, dio media vuelta y se fue”.
Soldados de Salamina, Javier Cercas.

Quienes tuvieron la suerte de asistir a la presentación de la traducción al húngaro de “Soldados de Salamina”, el pasado 23 de septiembre, han podido disfrutar de una charla en la que el escritor revivió algunas claves del libro y de la propia historia española junto a Ferenc Pal, Ivett Körösi (la traductora al húngaro de la novela) y Miklós M.Nagy (el editor).

En su novela, el narrador intenta descubrir cuáles son las razones que hacen que un soldado anónimo del bando republicano no le haya disparado a Sánchez Mazas, fundador e ideólogo de la Falange española, salvándole de esta forma,  su vida. El narrador ha logrado a través de la ficción reflexionar al autor sobre temas que ya estaban olvidados, reivindicando a un héroe anónimo e ignorado.

Antes de la presentación, nos ha dedicado unos minutos a responder preguntas que tienen que ver con sus inicios literarios y además nos ha autografiado un ejemplar de su novela traducida, para uno de nuestros lectores.  Quienes quieran llevarse a casa este valioso ejemplar, pueden participar en un sorteo. Para esto, tienen que enviar un comentario a esta entrada con la respuesta correcta.

¿Por qué cree Javier Cercas que de no ser escritor hubiese sido veterinario?
La respuesta está en el vídeo

 Akiknek szerencséjük volt részt venni a szeptember 23-án megrendezett “Soldados de Salamina” című könyv magyar nyelven megjelent bemutatóján, egy olyan beszélgetésben volt részük, ahol maga az író derített fényt néhány kulcspontra a könyvből és a spanyol történelemről is említést tett Pál Ferenc, Körösi Ivett (a mű fordítója) és M. Nagy Miklós (kiadó) közreműködésével. 

Regényében az mesélö azt próbálja feszegetni, hogy melyek lehetnek azok az okok, amelyek egy névtelen, a republikánusok oldalán küzdö katonát arra késztetnek, hogy végül ne löjön rá Sánchez Mazasra, a spanyol Falange alapítójára és ideológiájának megalkotójára, így megmentve annak életét.  A mesélö a fikción keresztül éri el, hogy a szerzö már felejtésbe merült témákról gondolkozzon el, egy névtelen, ismeretlen hös alakjának ábrázolása útján. 

A bemutató elött megállt néhány percre, hogy válaszoljon néhány, írói kezdeteit érintö kérdésünkre, és legújabb, magyarra fordított regényét is dedikálta nekünk, az olvasó számára. Aki szeretné ezt az értékes darabot hazavinni, sorsoláson vehetnek részt. Ehhez, kérjük,  füzzenek egy kommentárt ehhez a poszthoz, a helyes válasszal. 

¿Miért hiszi Javier Cercas, hogy amennyiben nem az írói pályára lép, állatorvos lett volna?
A válasz a videóban rejlik.