Blog del Instituto Cervantes de Budapest
Biblioteca Ernesto Sabato
Entrevista al escritor Pablo de Santis
El escritor, guionista y periodista argentino Pablo de Santis formó parte de una mesa redonda junto al escritor español Jesús Carrasco el pasado mes de abril en nuestro Instituto. En esta ocasión presentaron la traducción al húngaro de la novela “El enigma de París. Aprovechamos esta ocasión para realizarle la siguiente entrevista
Pablo, el Premio Iberoamericano Planeta-Casa de América de Narrativa te ha aportado reconocimiento internacional como novelista, pero una parte importante de tu trayectoria proviene del mundo de las historietas -quizás en Hungría esta faceta es menos conocida ¿De qué manera se conjugan estos universos?
En Argentina hay una larga tradición historietística, prácticamente desde los comienzos del género, a principios del siglo XX. Cuando la Argentina fue «país invitado de honor» en la feria del libro de Frankfurt 2010, se llevó una gran muestra de historietas, como parte de nuestra identidad cultural. Como escritor, la historieta me ha enseñado a cuidar los aspectos visuales de una narración; también enseña a utilizar las palabras justas, a evitar los adjetivos innecesarios. Aún cuando escribo novelas, la historieta me muestra un camino de cierta pureza narrativa.
¿Cómo nació la idea de “El enigma de París”?
Hubo varios núcleos narrativos que se me presentaron a la vez. Uno fue el atractivo de la Exposición Universal de París, esa idea del mundo entero concentrado en un lugar. Otro fue la idea de un congreso de detectives, donde tuvieran oportunidad de conversar de sus ideas sobre la investigación y sobre el enigma. Son una especie de detectives-filósofos, algo petulantes, y no sé si hay que creerles mucho cuando cuentan sus aventuras y cómo resolvieron brillantemente sus casos (Mi favorito es el detective japonés, que tiene una visión zen del oficio) . Y el tercer núcleo, y el más importante, fue la relación entre detective y «adlátere» (como los llamo en la novela); es decir, entre maestro y discípulo.
El “Enigma de París” nos sitúa en La Exposición Universal de París en el año 1889. ¿te consideras un escritor argentino que como Cortázar y otros han caído bajo el influjo del encanto francés?, ¿perteneces a esa tradición?
Lo que aparece en la novela es una París de fábula. Aunque viajé muchas veces a París, la ciudad que aparece en la novela es una París idealizada desde Buenos Aires. Es la París que me imaginaba a los 12 años, mucho antes de que conociera la ciudad, cuando la conocía sólo a través de películas, libros, la enciclopedia Lo sé todo y el relato de mis padres sobre su largo viaje de bodas.
Buenos Aires es una ciudad construida a imagen y semejanza de París, y con una nostalgia por lo europeo un poco absurda. No me veo vinculado a esa tradición: nunca viví en París, ni otro sitio que no sea Buenos Aires. Es más, ni siquiera viví fuera de mi barrio, Caballito.
¿Que elementos son recurrentes en tus novelas?
En mis novelas aparecen algunas cosas que se repiten: una cierta sofisticación de los géneros populares, los grupos de gentes que se dedican a una misma actividad (los detectives de El enigma de París, los filósofos de jardines en Crímenes y jardines, los traductores de La traducción), la presencia del policial y, a veces, del género fantástico, las historias de amor, la idea de que contar una historia es contar un secreto. Y espero que aparezca también el humor.
¿Quiénes son tus referentes literarios del género policial?
Tu trayectoria está marcada por distintas facetas e intereses. Has escrito cómics, literatura juvenil, novelas policiales… ¿te gustaría incursionar en algún otro terreno?
La narrativa es un constante aprendizaje, y cuando uno prueba un nuevo género aprende muchas cosas. Y sin embargo creo que uno solo puede escribir en tanto no tenga ideas absolutamente claras, en tanto logre mezclar lo conciente con lo inconciente, la estructura con los sueños, lo que se ha planeado con lo que aparece de pronto, como sorpresa.
¿Cómo fue tu experiencia en Budapest?
Az argentin író, forgatókönyvíró és újságíró Pablo de Santis áprilisban tartott kerekasztal beszélgetést Jesús Carrasco, spanyol íróval az intézetünkben. Ez alkalommal „A párizsi rejtély című magyar nyelven megjelent könyvét mutatta be. Megragadjuk az alkalmat, hogy az elkészült interjút bemutassuk:
A Premio Iberoamericano Planeta-Casa de América de Narrativa Díj számodra meghozta a nemzetközi hírnevet, de munkásságod legnagyobb részét mégis a képregények történetek teszik ki – ezt az oldaladat Magyarországon talán kevesebben ismerik -, hogyan lehet ezt a két világot összeegyeztetni?
Argentínában nagy hagyománya van a képregényeknek, a műfaj kezdeteitől fogva, a XX. század elejétől. Amikor Argentína volt a vendégország a 2010-es frankfurti könyvkiállításon, nagyon sok képregényt vitt, mintegy nemzeti kulturális identitásunk részeként. Íróként a képregény megtanított arra, hogy vigyázzak történeteim vizuális aspektusaira, arra, hogy a megfelelő szavakat használjam, kerüljem a felesleges jelzőket. Még amikor regényeket írok is, a képregény vonulat bizonyos elbeszélési tisztaságra kényszerít engem.
Hogyan született a Párizsi rejtély ötlete?
Egyszerre több alapötlet merült fel bennem. Az egyik a Párizsi Világkiállítás vonóereje volt, az egész világnak egyazon helyen való koncentrálódásának ötlete. A másik a detektív kongresszus ötlete, ahol lehetőségük nyílik a nyomozásról és rejtélyekről beszélni. Ők amolyan filozófus-detektívek, kicsit nagyképűek, nem biztos, hogy mindent el kell hinnünk nekik, amit a kalandjaikról mesélnek, az eseteikről, melyeket brillírozva megoldottak. (Kedvencem a japán detektív, aki zen szempontok szerint tekint hivatására). És a harmadik ötlet, a legfontosabb, a detektív és kísérője közti kapcsolat, a mester és tanítvány közötti reláció.
A Párizsi rejtély az 1889-es Párizsi Világkiállításon játszódik. Annak az argentin írónak tartod magad, mint Cortazar, akire hatással van a francia bűbáj? Követed ezt a hagyományt?
A történetben előforduló város tulajdonképpen mese-Párizs. Még akkor is, ha már sokszor voltam ott, a regény Párizsa egy Buenos Aires-i szemmel idealizált Párizs. Az a Párizs, amelyet 12 évesen képzeltem el, sok idövel azelött, mint ahogy megismertem volna, amikor még csak filmekböl, könyvekböl, a gyermeklexikonból, és abból, amit a szüleim meséltek nászútjukról.
Buenos Aires olyan város, amelyet Párizs képére és hasonlatosságár építettek, amolyan abszurd európai nosztalgiából. Nem tartom magam olyannak, aki ezt a hagyományt követné. Sosem éltem Párizsban, és máshol sem, Buenos Airesen kívül.es una ciudad construída a imagen y semejanza de París, y con una nostalgia por lo europeo un poco absurda. No me veo vinculado a esa tradición: nunca viví en París, ni otro sitio que no sea Buenos Aires. Söt, még a kerületemen kívül sem laktam soha, mindig csak Caballito kerületben.
Milyen elemek azok, amelyek leginkább ismétlődnek műveidben?
A regényeimben van néhány dolog, amely valóban ismételten előfordul: a népszerű műfajos valamilyen jellegű szofisztikációja, emberek csoportjai, akiknek ugyanaz a hivatásuk: (a detektívek a Párizsi rejtélyben, a filozófusok a “Büntények és kertek”-ben, a fordítók a Fordítás címü regényben), a krimi, néha fantasztikus regény, a szerelmi történetek, az a tény, hogy egy történet elmesélése olyan, mintha egy titkot osztanánk meg. És remélem, hogy a humor is ilyen.
Kik számodra a követendő példák a krimi müfajban?
Amikor gyerek voltam, nagyon szerettem Agatha Christie, Geroges Simenon és Erle Stanley Gardner regényeit olvasni. Utána felfedeztem Borges bünügyi regényeit (nagyon kevés van, csak három ilyen létezik) Friedrich Durrenmatt filozofikus-bünügyi regényeit, Leo Perutz kalandregényeit, aki egy német nyelvü cseh író. Aztán ott vannak természetesen a krimi müfaj nagy észak-amerikai képviselöi (David Goodis, Dashiel Hamett, Raymond Chandler). Sok olyan spanyol nyelvü regény is van, amelyek lenyügöztek. Csak hármat hadd említsek meg, hogy ne menjek messzebbre: a Beltenebros Antonio Muñoz Molinától, La tempestad Juan Manuel de Pradától és a Crímenes imperceptibles Guillermo Martíneztől. Az első kettő spanyol, az utóbbi argentin.
Munkásságok különböző műfajokból, érdeklődési körökből ered. Írtál képregényeket, ifjúsági irodalmat, bűnügyi regényeket… szeretnél még valamely, számodra ismeretlen műfajt is meghódítani még?
Az elbeszélés műfaja a folyamatos tanulással jár együtt, és amikor az ember új műfajjal próbálkozik, nagyon sok mindent tanul folyamatosan. És mégis úgy gondolom, hogy igazából akkor tud írni az ember, ha nincsenek túl eltökélt elméletei, ideái, amikor a tudatosságot az ösztönösséggel tudja keverni, a struktúrákat az álmokkal, a tervezett dolgokat a hirtelen felmerült meglepetésekkel.
Melyek azok a könyvek, amelyeket ajánlani tudsz a fiatal olvasónknak?
Pár éve megjelent az “Inventor de juegos” című regény. Júliusban fogják bemutatni Argentínában a filmet, remélem Budapestre is nemsokára megérkezik.
Hogy érezted magad Budapesten?
Ez volt a harmadik alkalom, hogy meglátogattam Budapestet. Először a kommunizmus bukásakor, 1989-ben. Máig emlékszem a folyó két partján a kivilágított palotákra. Pár évvel később történt a második látogatás: a város csodálatos volt, de már érezhető volt egyfajta túlzott rajongás a kapitalizmus iránt: mindenhol Mc Donalds éttermek. Most egy tökéletes városnak látom már, pörgős és egyben kiegyensúlyozott az elmúlt századok szépségeivel együtt. Claudio Giacomino, a magyarországi argentin nagykövet úr igazi szakértője a városnak, akitől sokat tanultam az építészetéről és történelméről.
Murió Ana María Matute
Murió Ana María Matute, a los 88 años. Premio Cervantes en 2010 y académica, fue una de las grandes autoras de la posguerra y ganadora del Nadal y el Planeta.
El 18 enero de 1998 ingresó en la RAE con el discurso En el bosque. Vale la pena leerlo.
Puedes consultar las obras que tenemos en la biblioteca en el siguiente enlace
Elhunyt Ana María Matute 88 éves korában. A 2010-es Cervantes díjasa. A háború utáni idő egyik legnagyobb írója, Nadal és Planeta díj kitüntetettje.
1998 január 18-án felvették a Spanyol Királyi Akadémia tagjai közé “En el bosque” című beszédével. Olvasd el te is a következőlinken
A könyvtárunkban megtalálható művei elérhetők a következő linken
Participa en el sorteo de dos libros / Vegyel reszt ket konyv sorsolasan
El 24 de junio de 1911 en la ciudad de Rojas, provincia de Buenos Aires (Argentina) nació Ernesto Sabato, el escritor que da nombre a nuestra Biblioteca.
Nos gustaría compartir, como homenaje, dos reseñas que escribieron participantes de nuestro club de lectura, sobre una de sus novelas más importantes “El túnel”.
Para animar a más personas a conocer la obra del escritor, en este día tan especial sortearemos dos ejemplares del libro, entre las personas que den me gusta a esta publicación.
El sorteo se realizará el viernes a las 13:00 h.
El refrán “piensa mal y acertarás” adquiere su significado más trágico en ‘El túnel’. Sábato lo lleva a un nuevo terreno. El pensar “demasiadas veces mal” puede conducirte a un callejón sin salida en el que las paredes son del color que reflejen tus ojos. A un mundo cuyos límites son los de tu propia mente. Frenética, inagotable.
Guillermo
El túnel…o el armario.
Realidad…. o fantasía
La fascinante historia de un psicópata
Olga
A könyvtárunkról elnevezett író 1911. június 24-én Rojasban született Argentína Buenos-airesi provinciájában.
Magáról az íróról ez alkalomból olvasóklubbunk két résztvevőjének a szerző egyik legfontosabb regényéről (Az alagút) alkotott véleményével szeretnénk megemlékezni.
Ezen a különleges napon az író műveinek megismertetéséhez kisorsolunk azok között két könyvet, akik lájkolják a bejegyzést.
A sorsolás június 27-én lesz, 13 órakor.
A közmondás, miszerint “gondolj rosszra és bejön”, tragikus módon igazolódik az “El túnel”-ben. Sabato új síkra helyezi az egészet. Ha “túl sokszor gondolunk rosszra”, az zsákutcába vezethet minket, amelynek a falai saját szemünk színét tükrözik. Ez olyan világ, melynek határai elméd határai is egyben. Frenetikus, kimeríthetetlen.
Guillermo
Az alagút…vagy a szekrény.
Valóság…vagy fantázia
A pszichopata elbűvölő története
Olga
Bibliotrueque
El sábado 21 de junio, entre las 17:00 y las 22:00 h funcionará en la biblioteca el bibliotrueque.
Si nos traes una novela de un autor español o latinomericano, o una traducción de un libro del español, catalán, euskera o gallego al húngaro que esté en buen estado puedes elegir un libro y llevártelo a casa.
También pueden ser manuales para la enseñanza del español, películas o CDs de música (siempre que sean de autores españoles o latinoamericanos). Anímate, seguramente tienes algunos libros que ya has leído y a otra persona le pueden servir. Como máximo se pueden intercambiar 5 ejemplares por persona.
Si tienes dudas, puedes enviarnos un email a biblioteca@cervantes.hu.
Puedes ver el programa completo, de la Noche de los Museos, pinchando aquí, y el mismo sábado por la mañana, los programas del Día E, en el siguiente enlace
Könyvcserebere
Június 21-én, szombaton 17 és 22 óra között «könyvcsereberén» lehet részt venni.
Ha adományozol a könyvtárnak egy olyan, spanyol vagy latinamerikai szerzőtől származó könyvet, vagy egy spanyol, katalán, baszk vagy galíciai nyelvű, magyarra fordított könyvet, amely jó állapotban van és még nincs meg nekünk, választhatsz magadnak egy könyvet e célra rendszeresített listánkról és hazaviheted.
Emellett oktatói segédleteket, filmeket vagy zenei CD-ket (spanyol vagy latin-amerikai előadó) is várunk. Biztosan van olyan könyved, amit már kiolvastál és másoknak is jól jöhet. Személyenként maximum 5 példányt lehet cserélni.
Ha kérdésed van, írj nekünk mailt a biblioteca@cervantes.hu címre.
A Múzeumok Ejszakája teljes programját megtalálhatod itt valamint a szombat délelotti Día E nap programjait
Taller de antipoesía / Antiköltészet műhely
Junto a la Embajada de Chile en Hungría queremos conmemorar el centenario del nacimiento de Nicanor Parra con un un taller centrado en el génerero literario que revolucionó el mundo de la poesía y del cual el escritor chileno es el máximo representante.
Al finalizar el taller los asistentes serán capaces de reconocer los elementos característicos de un antipoema, como el humor, el absurdo o el desenfado y les animaremos a que escriban unas líneas para enviárselas, a modo de felicitación, al premio Cervantes 2011, ya que se aproxima su aniversario.
Si estás interesado en participar escribe un correo a bibbud@cervantes.es antes del 18 de junio. El cupo para el taller es de 20 personas. El taller comenzará el 21 de junio a las 10:00 h en la biblioteca y será coordinado por Lola Fabián, lectora de la Universidad Eötvös Loránd de Budapest.
¡Os esperamos a todos!
Ver el programa completo de El día del Español
Nicanor Parra születésének évfordulója alkalmából egy olyan irodalmi műfalyra épülő műhellyel szeretnénk megemlékezni, mely meghódította a költészet világát és annak legnevesebb képviselője a chilei író.
A műhely befejezése után a hallgatók képesek lesznek felismerni egy antivers jellegzetességeit, benne a humort, az abszurdumot vagy a vidámságot. Lelkesítünk benneteket, hogy írjatok néhány üdvözlő sort a 2011-es Cervantes díjas Nicanor Parrának a közelgő születésnapja alkalmából.
Amennyiben részt szeretnél venni műhelyünkön, várjuk jelentkezésed június 18-ig a bibbud@cervantes.es email címre. A maximális befogadóképesség 20 fő. A műhely június 21-én szombaton, 10 órakor kezdődik a könyvtárban Lola Fabian (a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem lektora) vezetésével.
Dirección / Cím:
Vörösmarty utca 32
1064 Budapest
Horario / Nyitvatartás:
Lunes-Martes: 9.30 a 13.30 h / Hétfő-Kedd: 10:00-13:30
Miércoles-Jueves: 15.00 a 19.00 h / Szerda-Csütörtök: 15:00-19:00
Viernes: 11.00 a 13.00 y 15.00 h a 17.00 h / Péntek: 11.00-13.00 és 15:00-17:00
Contacto / Kapcsolat:
Tel.:+ 36 1 354 36 74
bibbud@cervantes.es